Avatar-Aang/Korra legendája

Linzin

Avatar Aang legendája

4. könyv- Levegő

Aang: 15 éves

Katara: 17 éves

Sokka: 18 éves

Toph: 15 éves

Zuko: 19 éves

Suki: 18 éves

Ty lee: 17 éves

Iroh: 67 éves

Ursa: 46 éves

  1. rész. Az újélet

Aang befutott a Tűz Népének a palotájába. A város teljesen kihalt volt, azt utcákon egy lélek sem volt. ’Hogy lehet ez?’ gondolta Aang. ’Minden túl csendes.’ . A palota is a szokásosnál csendesebb volt, míg máskor a szolgálólányok nevetése, az emberek beszélgetése hallatszódott mindenhol, addig most egy póklégy zümmögését is meglehetett volna hallani. Az ifjú Avatar tovább sétált az egyik folyosón, ekkor annak a végén egy fekete alak suhant el. Aang azonnal utána eredt. Nehezen, de utol érte az ismeretlent, aki azonnal megfordult. A fiú nem láthatta, hogy ki ő, mert a testét egy fekete lepel borította.

„Aang, miért tetted meg?” suttogta az idegen.

Az Avatar nem tudta, hogy ezt, hogy értse. „Ki vagy te?” kérdezte az idegentől. A fekete alak lassan lehúzta a csuklyát a fejéről. Aang nagy szemekkel meredt maga elé.„Toph?!” suttogta „Mit… mit keresel itt? Hol vannak a többiek?” kérdezett mindent azonnal.

„Aang, miért?” kérdezte a lány könnyezve, miközben a torkán alig jött ki hang.

„Mit, miért? Mit tettem?” Értetlenkedett.

„AANG!” kiáltotta egy másik hang a távolból. Mindketten a hang felé fordultak, látták, hogy Katara rohan feléjük. „Katara!” mondta Aang hangosan. Majd elindult felé. A fiú meg akarta ölelni a barátnőjét, de ő csak elfutott mellette, és azonnal Tophoz sietett.

„Katara?” nézett nagy szemekkel Aang.

„Aang, miért ölted meg Zukót?” mondta sírva Katara. „Hiszen a barátunk volt… a családunkhoz tartozott!” zokogott tovább.

„És már jó útra tért!” vette át a szót hangosan Toph.

„De… de Katara. Azt mondta, hogy tegyem meg! Megígértette velem!” csattant fel a fiú.

„De ezzel felborítod a békét!” vágott vissza Toph. Ekkor a három fiatal körül, a hideg levegő elkezdett mozogni. A levegő elsőnek szellőként fújdogált, majd pár pillanat múlva át csapott viharosba. Lassan egy felnőtt férfi alakja kezdett el formálódni a levegőből. Majd végül pedig az életre kelt.

„Roku Avatar!” mondta hangosan Aang.

„Aang! A lányok igazat beszélnek! Ezzel felborítottad a világ egyensúlyát! Aminek következményei lesznek!” mondta szigorúan az előző Avatar.

„De… de… Roku.” dadogott a fiú. Miközben hirtelen oldalra tekintett Katarának a teste megdermedt, a szemei üvegessé váltak. Ekkor a teste körül hatalmas lángok csaptak fel. „Katara!” akarta kiálltani Aang de csak suttogás jött ki a torkán. Aang átnézett a másik oldalra ahol Toph állt. A lány ránézett, de fiú megrémülve vette tudomásul, hogy nincsenek szemei a lánynak. Roku ekkor felemelte a kezét és egy széllökést küldött Toph felé. A lány testét mintha csak homokból lett volna elfújta a szél. Aang csak döbbenten állt ott, nem akarta elhinni, hogy ez történik.

„Roku, ne tedd ezt!” Mondta könnyezve Aang.

„Aang neked is meg kell tapasztalnod azt a fájdalmat, amit a világ tapasztal meg Zuko elvesztésével.” mondta majd a folyosó vége felé fordult ahol Sokka futott szembe velük. Roku felemelte a kezét, így egy lángcsóvát küldve a fiú felé. Aki ordított egy hangosat, majd eltűnt. Aang döbbenten állt az előző élete előtt, aki már az Avatar állapotban volt.

Ekkor azonban Aang a testén egy hatalmasat rántott, azonnal felült. Az izzadság patakokban folyt le a homlokáról, a testét remegés rázta. A fiú azonnal felmérte a környezetét, megnyugodva vette tudomásul, hogy Appa nyergébe fekszik. Gyorsan a nyereg széléhez mászott és lenézett a földre. Látta, hogy a barátai még békésen a sátraikban alszanak. Ekkor Momo odarepült Aang vállára.

„Csak egy álom volt Momo.” mondta mosolyogva. A lemúr nagy szemekkel nézett rá majd oldalra döntötte a fejét. Aang ekkor megsimogatta a kis állata fejét. Appa ekkor hangos nem tetszését fejezte ki, hogy felkeltették. „Semmi baj barátom. Aludja csak.” mondta kedvesen majd visszamászott a nyereg közepére, hogy visszaaludjon. Miután lefeküdt pár perc múlva már aludt is. Momo elhelyezkedett mellette majd végül ő is elaludt.

Pár óra múlva Katara felkelt. Neki állt elkészíteni a reggelit. A csapat tagjai lassan felkeltek, elsőnek Zuko jött ki a sátrából.

„Szia, Katara.” kezdte elsőnek.

„Óh, helló.” válaszolt neki. „Hogy aludtál?”

„Elég jól bár egy kicsit most furcsa sátorban élni.” nevetett. Ekkor hallották, hogy valami becsapódik a földbe.

„Óh, szóval a kis királyi hátad nem bírja a földön alvást?” jött egy nevető hang az egyik sátortól.

„Jó reggelt Toph!” kuncogott Zuko és Katara. „Hát nem.” mondta a Tűz Ura.

„Óh… de hát ezt most meg kell szoknod.” mondta egy vigyorral az arcán. „Egy jó darabig így fogunk élni.”

„Azt tudom.” mondta majd leült mellé a földre.

„Aang! Gyere kész a reggeli.” kiáltotta Katara.

A levegőidomár gyorsan leugrott a nyeregből és oda sietett a barátnőjéhez. Mikor odaért azonnal magához húzta a lány és lágyan megcsókolta. Toph közben a szemeit forgatta. Zuko kedvesen mosolygott. Miután a pár abba hagyta Katara kiszedte a reggelit és mindenkinek átadta.

„Még hány nap mire Kyoshi szigetére érünk?” kérdezte Toph.

„Talán egy vagy kettő.” mondta Aang. „Még meg kell állnunk egy helyen. Appa még nem bírja annyira a repülést. Nemrég gyógyult meg.” folytatta.

„Ja, értem.” válaszolt Toph, majd folytatta az evést.

„Olyan régen láttam már Sokkát.” motyogta maga elé Zuko.

„Én is.” folytatta a vak földidomár. „Már három éve nem láttam.”

„Hát nem is csoda. Zuko te el voltál foglalva a világ ügyeivel, Toph te pedig az iskolával.” helyeselt Katara.

„Ebben igazad van Cuki kislány.” bólogatott a lány. „Meg legalább a nyúlszívűeknek is jó tesz ez a pár hónap pihenés.” nevetett miközben a tanítványaira gondolt.

„Tényleg. Toph eddig, hogy megy az iskolád?” kérdezte Zuko.

„Hát elég jól. Egyre több földidomár jön oda tanulni, de nem soknak sikerül elsajátítani.” magyarázta tárgyilagosan. „De azért a legjobbaknak is sokat kell tanulni.” kuncogott.

„Értem.” bólintott Zuko, majd ő is elmosolyodott.

„Hamarosan készüljünk össze, hogy indulhassunk Sokkához.” mondta Aang miközben felugrott a földről.

„Jó oké.” mondta majd Zuko is felállt a földről és elindult a sátra felé. Katara közben elrakta a cuccokat és készített egy kevés ennivalót az útra. Toph felvette a táskáját a vállára, ő már kész volt az útra. Addig Aang segített a többieknek felpakolni Appa nyergébe a sátrakat, meg többi dolgokat. Pár perc múlva felmásztak a nyeregbe.

„Appa, Yip-Yip!” mondta hangosan az avatar. A hatalmas bölény azonnal felszállt, és el is indultak a következő állomásuk felé. Az út háromnegyedénél Toph megtörte a hosszú csendet. „Szóval… most hova is megyünk?”

„Hát most Haru falujába.” válaszolta Aang. „Nem sokára ott leszünk.”

„Szerinted még ott él Haru?” kérdezte Katara, miközben oda kúszott az avatarhoz és megölelte. Majd finoman megcsókolta.

„Hát nem tudom. Emlékszel, hogy küldött egy levelet, hogy elment Ba Sing Se-be.” mosolygott Aang. Majd magához húzta a lányt. Toph és Zuko közben hátul csendben ültek. De végül Zuko megszólalt.„Nos… Toph. A szüleiddel már jóban vagy?”

„Nem igazán.” sóhajtott. „Hát igazából, már azóta nem láttam őket vagy inkább éreztem, mióta elmentem Aanggal, hogy a földidomár mestere legyek.” mondta halkan

„Óh, értem. De nem akarsz velük találkozni?” nézett kérdően.

„Hát nem is tudom. Az igazat megvallva nem hiszem, hogy kíváncsiak rám.” motyogta.

„Honnan veszed ezt? Biztos, már aggódnak érted.”

„Zuzu, kérlek. Nem szeretnék erről beszélni.” vett egy mély levegőt. „De amúgy, hogy van az édesanyád?”

„Nagyon jól.” virult ki a tűzidomár. „Nagyon jó érzés tudni, hogy most már velem van.”

„Jó neked.” mosolygott majd megütötte a fiú vállát.

-EKÖZBEN A KYOSHI SZIGETEN-

„Suki hagyd ezt abba! Elegem van már belőle!” morgott Sokka.

„DE SOKKA TUDOM, HOGY MÁSSAL VOLTÁL!” vicsorgott a lány.

„Mégis honnan veszed ezt? Te kémkedsz utána?”

„Muszáj, vagyok, hogy tudjam, hogy mi történik veled!” motyogta maga elé.

„EZT KOMOLYAN MONDOD?” kérdezte hangosan.

„Sokka. Én… én…” dadogott.

„Suki, tudod, hogy szeretlek, de nekem ebből már elegem. Utálom, ha kémkedsz utánam, és azt is, hogy ilyen hülyeségeket találsz ki.” mondta majd megérintette a lány arcát.

„De Sokka. Koko azt mondta, hogy egy másik lánnyal voltál.”

„Suki. Te most komolyan hiszel neki?! Ő CSAK SZÉT AKAR MINKET VÁLASZTANI!” kiabált Sokka.

„Én se akarok neki hinni, de… de mi van ha igaza van?” nézett mérgesen Suki.

„Óh. Szóval neki jobban hiszel, mint nekem. Igaz?” morgott.

„Nem… nem. Ez nem igaz.” mentegetőzött.

„Pedig nagyon is úgy néz ki.” sóhajtott. „Suki elég volt! Most elmegyek sétálni, majd később beszélünk.” majd elindult az ajtó irányába.

„De Sokka hiszen már este van.”

„Nem baj legalább lehűlt a levegő és nincs olyan meleg.” válaszolta, majd kilépett az ajtón. Céltalanul elindult a szigeten, akart keresni magának egy csendes kis helyet, ahol ki ürítheti a fejét. Ekkor meglátott egy kis sziklaszirtet majd afelé vette az irányt. Leült a szélére, majd a végtelen horizontot kezdte el bámulni. A tenger hullámain meg-megcsillantak a sok ezer csillag fényei.

-EKÖZBEN HARU FALUJÁBAN-

„Köszönjük, hogy befogadott minket erre az éjszakára.” hajolt meg Aang Haru édesanyja előtt.

„Én köszönöm, hogy ellátogattál hozzám Avatar.” mondta a nő.

A csapat csak mosolygott, majd elindultak, hogy elfoglalják a szobájukat. Toph bement az egyik szobába, majd ledobta a táskáját és ledőlt a földre. Zuko a következő szobában helyezkedett el, míg Katara és Aang a folyosó végén lévő két szobát találta magának megfelelőnek.

„Nagyon szép fogadót épített Haru édesanyja.” mondta Katara kedvesen.

„Igen valóban.” helyeselt Aang. Majd közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. „Jó éjszakát, kicsim.” mondta majd megpuszilta újra.

„Neked is, Aang.” válaszolta, majd be lépett a szobájába. Miután lepakolt, átöltözött és lefeküdt aludni.

-EKÖZBEN KYOSHI SZIGETEN-

Sokka felnézett az ég tetejére, és látta, hogy a Hold teljes fényerejével ragyog. Elmosolyodott a gondolatra. Eszébe jutott Yue gyönyörű arca és igéző kék szemei. Majd pár pillanat múlva apró könnycseppek kezdek el csillogni a szemében, lehajtotta a fejét és a kezébe temette az arcát.

„Yue, miért? Miért nem lehetek boldog Sukival?” Motyogta maga elé a semmibe.

Ekkor hűvös szellőt érzett maga körül, és úgy érezte, hogy valaki bámulja őt. Erre felkapta a fejét, és hátra esett. Amikor felnézett Yue lebegett előtte. A fehér ruhája lágyan tekergőzött a lány teste körül. SOkka elámult, hogy milyen szép.

"Y-Yue?!" zihálta

"Sokka! Sukival a kapcsolatod rossz úton halad!" mondta Yue, miközben közelebb ment Sokkához.

"De mit tegyek? Már nem szeretem annyira mint régen. Már nem vagyunk egymásnak valók." vallotta.

"Sokka, tedd azt amit a szíved diktál neked."

"De már nem tudok vele olyan boldog lenni, mint a múltban. Szeretem őt... de..." sóhajtott egy mélyet. "... már kiábrándultam belőle."

"SOkka! Csak te tudod a saját érzéseidet, ha kétségeid vannak mondd el neki." felelte a szellem.

"De ha elveszítem... akkor lehet, hogy soha többet nem lesz senkim és soha többet nem fogok senkit sem szeretni."

"A jövőd még sok dolgot tartogat számodra... én már csak tudom. És tudom, hogy lesz valaki akivel boldog leszel."

"Ho-hogyan? Kivel?" nézett nagy szemekkel.

"Azt majd megtudod, ha eljött az ideje." válaszolta miközben elkezdett halványodni a fényesség.

"Yue?!"

"Ég veled Sokka, de emlékezz én mindig veled leszek." felelte majd végig simította a fiú arcát majd eltűnt. Sokka egy mélyet sóhajtott. 'De mégis ki lesz az?' gondolta. Végül feltápászkodott a földről és elindult vissza a faluba. Pár perc múlva megérkezett a házhoz, lassan felment a szobájába, majd nagy nehezen elaludt.

--------------------------------------------------------------------

2. rész Kyoshi szigete

"TOPH! Kellj fel indulnánk!" dörömbölt az ajtón Katara.

"Azonnal!" kiabálta vissza, pár perc múlva kilépett az ajtón.

"Toph!? Mit csináltál a hajaddal?" nézett rá a vízidomár.

"Mit csináltam volna? Csak ki van engedve." nevetett. A földidomár fekete haja lazán lógott a dereka aljáig, de a zöld-sárga hajpánt még a fején volt.

"Jól nézel ki Toph!" mondta Aang és Zuko szinte egyszerre miközben oda értek, a lányokhoz.

"Öhm... köszi." mosolygott elpirulva "Na de akkor indulunk?"

"Ja persze." válaszolt az Avatar, majd elindultak a bölény felé. MIután elbúcsúztak a fogadóstól, el is indultak Kyoshi-szigete felé.

-EKÖZBEN A TŰZ ORSZÁGÁBAN-

"Azonnal úrnő!" mondta a szolgálólány majd meghajolt és elsietett.

"Jó reggelt Ursa!" köszönt a nyugat sárkánya, miközben a kis parkba besétált.

"Óh, Jó reggelt neked is Iroh!" mosolygott a nő.

"Hogy hogy ilyen korán fent vagy?" érdeklődött "Azt hittem még alszol."

"Hát... tudod még mindig furcsa egy kicsit itt lennem újra, meg hiányzik Zuko is és persze Azula is." kuncogott halkan.

"Nekem is hiányzik Zuko. De tudd, hogy Azula megmentette az életed, feláldozta magát érted. Ez igazán kedves volt tőle." felelte, majd leült a nő mellé.

"Igen, tudom. Életet adtam neki, majd ő vissza adta nekem." sóhajtotta.

"Úrnő! Itt van a kenyér amit kért!" mondta a szolgálólány aki visszatért.

"Óh... köszönöm." mondta miközben elvette a kenyeret. A teknős kacsák lassan elkezdtek gyülekezni Ursa előtt a tóban. Az úrnő erre elmosolyodott majd pár darab kenyeret dobott be a vízbe. A kacsák azonnal megrohamozták a kis kenyér darabokat és nagy hápogás közepette gyorsan mindet fel is falták. A két felnőtt mosolyogva nézte ezt.

"Emlékszem, amikor ugyanezt csináltam még Zukoval." kuncogott Ursa.

"Azok voltak még a szép idők." bólogatott Iroh.

"Igen valóban." helyeselt "De remélem, hamarosan ugyanezt tehetem az unokámmal is."

"De jó is lenne!" folytatta nevetve a férfi. "Egy kis tűz idomár futkosna itt minden nap, minden sokkal vidámabb lenne." mosolygott.

-PÁR ÓRA MÚLVA A KYOSHI SZIGETEN-

„Aang mikor érünk oda?” Siránkozott a földidomár.

„Toph, mondtam, hogy nem sokára.” morogott.

„Ezt mondtad körülbelül két órával ezelőtt is.” duzzogott leghátul a nyeregben.

„De nyugi már ide is értünk!” felelte vidáman.

„Na végre!” kiáltotta.

A banda most ért a sziget fölé, épp most kerestek egy helyet ahol Appa leszállhatott. Miután leszálltak a nyeregből, azonnal elindultak Suki és Sokka háza felé. Ahonnan kiabálás hallatszott. Egymásra néztek, majd oda futottak gyorsan a házhoz, nem tudták, hogy mire számítsanak.

"HAGYJ BÉKÉN SUKI!!!" ordította egy férfi hang, majd Sokka kirobbant az ajtón és nagy léptekkel elment a háztól. A banda ezt döbbenten nézte végig, a földidomár azonban megtörte a csendet.

"Ti nézzétek meg mi van Sukival, én Sokka után megyek!" mondta miközben elkezdett a fiú után futni. Sokka gyorsan haladt, mögötte a lány próbálta tartani az iramot. "Sokka! Várj!" kiáltotta de a fiú rá sem hederített, mert azt hitte, hogy Suki az. Sokka eközben elért a szikla szirtre majd leült oda, fejét a kezébe temette miközben valamit motyogott. Toph lassan mögé ért. A térdein támaszkodott, miközben hangosan zihált. "Sokka, mondtam ,hogy várj meg." felelte halkan.

"Suki, meg mondtam, hogy hagyj békén!" morogta.

"Óh, szóval, már meg sem ismersz Bumeráng kapitány!?" válaszolt gúnyosan.

A fiú elsőnek, nem is fogta fel, hogy mit hallott. 'Bumeráng kapitány' 'Ez csak egy ember lehet!' gondolta. Azonnal megfordult és felugrott a földről. Amikor megpillantotta a lányt nem akart hinni a szemének, ez a három év vagyon meglátszott rajta. Nem csak magasabb lett, de már nőiesebb is lett. Az arca vékonyabb, a teste arányos lett, a haja hosszabb lett.

"Toph?" Szinte suttogta.

"Igen, Toph vagyok." nevetett harsányan.

"Ho-hogyan kerülsz ide? Azt hittem, hogy Ba Sing Se-ben vagy." dadogta.

"Hát.. igazából Aanggal, Katarával és Zukoval jöttem. De éreztem, amikor kirohansz a házból, és utánad jöttem, hogy megnézem mi a baj." magyarázta.

"Óh értem. És köszönöm." mosolygott. "Toph te nagyon megváltoztál." kuncogott. "Kész nő lett belőled. Nagyon szép vagy."

"Öhm... köszi." A földidomár elpirult örült neki, hogy a frufruja takarja az arcát. "Te pedig magasabb lettél, és a hangod is mélyebb." folytatta a lány.

"Hát... három év az három év." nevetett, majd a lány is csatlakozott hozzá. "Gyere, menjünk vissza." ajánlotta Sokka "Úgy is régen láttam a többieket."

...(eközben a házban)

"Suki, mi volt ez az egész?" kérdezte Katara.

"Megint összevesztünk." vallotta Suki.

"De miért?"

"Sokka megcsalt már megint!" mondta könnyezve. Sokka éppen ekkor érkezett vissza a házhoz Tophal.

"HOGYAN?" jött egy mély hang az ajtóból.

"Sokka!" kiáltotta Katara, Aang és Zuko. Odafutottak a harcoshoz és szorosan megölelték őt. "Jaj Sokka hiányoztál!" kiáltották egyszerre.

"Ti is nekem!" mosolygott. "Jó látni újra titeket, főleg téged Zuko." mondta miközben megölelte a haverját. Suki ekkor észrevette az ajtóban a vak földidomárt.

„Szia Toph!"

„Hello... Suki." válaszolta Toph kelletlenül.

Suki ekkor oda ment a barátjához, és megszólalt. „Sokka... ezt többet ne tedd meg! Oké?"

„MIT? MIT NE TEGYEK MEG?" csattant fel újra.

„Hát, hogy elmész más nővel." folytatta.

„SUKI FOGD MÁR FEL? HOGY NINCS MÁS NŐ AZ ÉLETEMBEN!" kiabált

„Igazat mondd!" mondta Toph miközben Sokka mellé sétált.

„NEM! Nem mondhat igazat!" nyafogott Suki.

„Suki! Hagy tudjam már én jobban." nézett rá a földidomár lány.

A harcos lány ekkor visszafordult a barátjához. „Sokka... Én... én... szeretlek."

Toph ekkor hangosan elnevette magát. A szobában lévő összes ember azonnal kérdően meredt rá. „Toph, mégis min nevetsz?" nézett furcsán Zuko.

„Öhm... csak azon, hogy Sokkát vádolja azzal, hogy hazudik...” még hangosabban kezdett el nevetni. „... és eközben ő hazudik teljesen nyíltan."

„Mit hazudott Suki?" kérdezte Aang.

„Azt, hogy szereti Sokkát." magyarázta. „Érzem a szívverésén."

„TOPH!" kiáltott rá. „Hagyd ezt abba és ne is szólalj meg!" kiabált vele Suki.

„Mi az anya, zavar, hogy én tudom az igazat?" mondta gúnyosan hangsúlyt fektetve az anya és az igazat szóra. „A szobámba fogsz küldeni igaz?" nevetett.

„Na jól van lányok abba lehet hagyni." mondta az Avatar miközben a két lány közé állt.

„Bárcsak megtehetném." mérgelődött Suki. „Én megnevelnélek, ha már a szüleid nem tették meg!"

„A szüleimet hagyd ki ebből!" mordult rá Toph.

„Lefogadom, hogy hiányoznak neked. És ha szabad tudnom, miért véded ennyire Sokkát?" nézett rá kérdően majd összefonta a karját a mellkasa előtt. „Szereted őt?"

„Nincs semmi közöd a szüleimhez!" kiabált „És csak, hogy tudd... Igen szeretem Sokkát és ezért is védem!" morgott hangosan

A fiatalok döbbenten nézett Tophra, nem számítottak ilyen kirohanásra tőle. De közülük is leginkább Sokka volt az, aki zavarba jött. Nem gondolta, hogy valaha is ezt fogja hallani, főleg nem Tophtól.

„Sokka jobb nőt érdemel, nem egy ilyen hazugot!!!"

„Szóval szerinted én hazudok?" meredt rá.

„Hát nem is én! Sokkának egy olyan nőre van szüksége, aki szereti és mellette van nem egy ilyen... ilyen... nagy képű hazug nőre, aki mindenbe beleköt, amit csak tesz."

„Ilyet a szádon ki ne merj ejteni ebben a házban! ÉS MOST TAKARODJ A HÁZAMBÓL!!!"

„Toph! NE!" mondta Sokka majd odalépett a földidomárhoz.

„Hagyd csak Sokka! Aang majd szóljatok, ha indulnátok.” mondta majd meg fordult és elindult az ajtó felé. De Aang megállította.

„Toph kérlek ne! Nélküled már nem olyan lenne ez a Gaang találkozó."

„Ebben igazad van pici láb." nevetett majd sarkon fordult és ki sétált a házból. A következő pár órában a szigeten sétálgatott és keresett egy fogadót ahol eltölthette a következő éjszakákat.

...

„Suki. Most komolyan ez mire volt jó?" kérdezte Aang.

„Hagyjatok jó! Rossz hetem van! Most én elmegyek aludni, majd reggel találkozunk!" Mondta majd becsapta a hálószobája ajtaját.

„Áhhh... elegem van." sóhajtott Sokka majd ledőlt a kanapéra.

„Jaj Sokka nyugodj meg minden jobb lesz." vigasztalta Katara.

„Hát remélem is. De tegnap Yue mondott nekem valamit." motyogta.

„Hogyan? Yue?" nézett rá Aang.

„Igen, meg látogatott tegnap este, amikor elmentem sétálni az előző veszekedésünk után."

„De mit mondott?" nézett az Avatar.

„Azt, hogy döntsek úgy, ahogy a szívem diktálja."

„Yuenak, igaza van Sokka." mondta Katara. "Minden csak rajtad múlik."

„Majd döntök, de most beszéljünk másról. Annyira örülök, hogy itt vagytok." mosolygott.

„És mi is." válaszolt a húga.

„Na de, akkor most beszéljünk rólatok." nevetett. " Te hogy vagy Zuko? Hogy tudod intézni a világ ügyeit?"

„Jól vagyok. Jobban nem is lehetnék." Mosolygott. "Az anyám és a bácsikám támogat, úgy hogy egyszerű a dolgom."

„És a szerelemmel, hogy állsz?" vigyorgott.

„Hát... nem tudom. Mai fél éve elment azt mondta szüksége van erre, de azt mondta, hogy ha visszajön, akkor dönt a viszonyunkkal kapcsolatban." sóhajtott.

„De, miért most hova ment?"

„Úgy tudom Ba Sing Se-be. De kíváncsi vagyok, hogy mi van vele."

„Hát, ha majd odaérünk, a fővárosba majd megkeressük." vágott közbe Aang.

... Pár óra múlva

„Na jól van mi elmennénk aludni." mondta Aang és Katara.

„Persze menjetek csak. Fent az emeleten már kész vannak a szobáitok."

„Rendben köszi. Jó éjt." mondták majd elmentek aludni.

„Nektek is." válaszolt a két férfi

"Szóval Sokka... meglepett az amit ma mondott Toph?"

"Hát nagyon is." emlékezett vissza.

"Nem gondoltam volna én sem, hogy ezt mondaná... mert ő olyan makacs és nehéz rájönni, hogy mit érez és, hogy mit gondol."

"Ez igaz. Mert csak akkor tudod ha közelebb kerültél hozzá."

"Hát igen. Na de most már én is megyek aludni hosszú volt ez a nap." ajánlotta Zuko.

"Menj csak Felség!" hajolt meg előtte nevetve.

"Hagyad már!" nevetett Zuko is, majd megütötte Sokka vállát.

... Másnap

Dél körül Katara segített Sukinak ebédet csinálni, Sokka és Aang a nappaliban beszélgettek. Zuko eközben elment sétálni a faluban. Épp a piac egyik során sétált, majd megállt az egyik eladónál. "Igen azt az almát kérem!"

"2 yuan lesz!" mondta az eladónő, majd Zuko átadta a pénzt. "Tartsd meg a visszajárót!"

"Zuko?" Kérdezte egy vékony hang a háta mögött.

A Tűz Ura azonnal megfordult és a lányt nézte. Pár perc kellett neki, amire felfogta, hogy ki az, aki előtte áll. "Ty lee?" kezdte

"Igen én vagyok!" mondta majd a fiú nyakába ugrott és elnevette magát.

„Szellemek? Hogy kerülsz te ide?” nézett nagy szemekkel.

„Ezt én is kérdezhetném!” nevetett.

„Aanggal, Katarával és Tophal jöttem.” válaszolt. „És mit csinálsz itt?”

„Óh értem. Amúgy én az új harcos lányokat képzem ki.” mosolygott.

„Valóban?”

„Igen. De nem sokat leszek itt. Hamarosan megyek Ba Sing Se-be.”

„Tényleg? Mi is oda megyünk. Tudod nyár végén lesz az a ünnepség.” mondta Zuko miközben lassan sétáltak a kiképző ház felé.

„Na. Én is arra megyek. Tudod a biztonság érdekében.” nevetett.

„Amúgy milyen érzés ilyen tanárnak lenni?” kérdezte a férfi.

„Hát egész jó. Az elején kicsit nehéz volt, de most már bele jöttem, és sok barátnőt is szereztem. De tényleg milyen érzés, hogy újra veled van Ursa?” kérdezte mosolyogva.

„Nagyon jó. Örülök neki, hogy végre mellettem van.” mondta csillogó szemekkel Zuko. „De gondolom hallottál Azuláról. Igaz?” mondta kicsit szomorú hangon.

„Igen, hallottam. Igazán sajnálom Zuko, hogy ez történt a húgoddal. Részvétem, de soha nem gondoltam volna róla, hogy ezt megtenné az édesanyjáért.” felelte, miközben megállt az iskola előtt.

„Köszönöm. És én sem.” bólintott. „Szóval akkor megérkeztünk?” kérdezte.

„Igen.” kuncogott. Majd mindketten beléptek az ajtón. Az udvaron a lányok már szorgosan gyakorolták a rúgások pontosságát.

„Sziasztok lányok!” rikkantotta Ty Lee.

„Üdvözöljük, Ty Lee mester!” válaszolták miközben mélyen meghajolták a lányok.

„Szóval Ty Lee mester?” kérdezte gúnyosan Zuko miközben vigyorgott.

„Mi az Zuzu! Problémád van vele?” nevetett. A lányok is elkezdtek nevetni a ’Zuzu’ név hallatán, amire a Tűz Ura elpirult. „Zuko itt maradsz megnézni az óránkat?”

„Persze.” bólintott.

„Akkor addig nyugodtan ülj le.” mutatott a padokra.

Ty Lee ekkor visszafordult a tanítványai felé, hogy elkezdhessék végre az órát. „Na, jól van elég volt.” mondta komoran Ty Lee. „Akkor ma a csí-blokkolás alapjait fogjuk tanulni!” Ekkor a lány oda sétált az egyik ember alakú bábúhoz, és bemutatott nekik egy ütést. „Ezzel az ütéssel, ha pontosan céloztok, le tudtok fegyverezni bárkit. Vagyis nem fog tudni idomítani. De ennek az ütésnek a hatása nem fog sokáig tartani.” magyarázta miközben végig tekintett összes lányon, akik mind nagy szemekkel, kíváncsian nézték őt. A lány további ütéseket mutatott nekik.

„Ezzel az ütés sorozattal, lezsibbasztod a kezüket.” majd mutatott nekik még pár ütést. „Ezekkel pedig teljesen járás képtelenné teszed őket.”

Az egyik lány ekkor felszólalt. „Szóval akkor ezekkel teljesen ártalmatlanítani tudok bárkit. Igaz?”

„Pontosan, Song! Ahogy mondod!” bólintott. „Akkor most próbáljátok meg ti is.” mutatott a többi bábra. Az összes lány elindult oda és azonnal próbálták az ütéseket. Ty Lee addig oda sétált Zukohoz.

„Te meddig leszel itt?” kérdezte a lány.

„Egy napot csak. Nem sokára indulunk a Déli Levegő-templomba.” mosolygott. „Van kedved, eljönni ebédre Sukihoz?” nézett kérdően.

„Persze.” vágta rá azonnal.

… Fél óra múlva

„Lányok! Mára ennyi volt, haza mehettek! Majd két nap múlva találkozunk.” mondta hangosan. A többi lány összeszedte a cuccaikat, majd elindultak hazafelé.

-EKÖZBEN A HÁZBAN-

„Aang, Sokka nem sokára kész az ebéd.” mondta Katara miközben kilépett a konyhából, mögötte Suki szorosan követte majd leült Sokka mellé.

„Na végre már éhen halok.” nyafogott Sokka.

„Sokka! Két órája ettél utoljára.” nézett rá a húga megvetően.

„Hát ez az.” nevetett, majd a többiek is csatlakoztak hozzá.

„Aang szerintem, meg kéne keresni Tophot. Ez így nem jó. Ez lenne három év után az első Gaang találkozó, amin mindenki ott lenne. Nem hiányozhat innen.” mondta a vízidomár szinte könyörögve. Suki erre forgatta a szemét.

„Igazad van édesem.” válaszolt majd megcsókolta a lányt. „Akkor nem sokára jövök. Remélem akkor már Tophal.”

Az ifjú Avatar éppen az egyik utcán sétált, amikor észrevette Zukót és egy lányt mellette. Azonnal odament hozzájuk.

„Sziasztok.” kezdte Aang. „Ki ez a lány Zuko?” nézett kíváncsian.

„Nem ismersz meg Aang?” kérdezte Ty Lee kuncogva.

„Miért én ismerlek téged?” nézett furcsán.

„Én vagyok az Ty Lee.” nevetett.

„Ty Lee? Ez komoly?” csodálkozott. „Nagyon megváltoztál.” mosolygott.

„Öhm köszi.” válaszolt elpirulva

„Amúgy Aang hova mész?” kérdezte Zuko.

„Tophot szeretném megkeresni, nem szeretném, ha hiányozna most.” sóhajtott. „Amúgy nincs ötletetek, hogy hol van?”

„Nekem van egy.” vágott közbe a lány. „Nézd meg elsőnek Fehér Tó fogadóban. Nagy valószínűsége van, hogy ott lesz. Menj itt végig ezen az úton a majd a végén jobbra és ott lesz.

„Óh köszi Ty Lee.” Bólintott. „Na majd nem sokára találkozunk.” mondta majd a siklóján elrepült.

Aang hamarosan oda ért, a fogadóhoz. A fiú belépett az épületben ahol már az előtérben egy nő volt. A légidomár odalépett hozzá, és megszólította.

„Jó napot! Itt tartózkodik Toph Beifong?” kérdezte meghajolva a nő előtt.

„Beifong?” Kérdezte „Igen, itt. A második emeleten, a 16-os ajtó.” mutatott a lépcsőre a hölgy.

„Köszönöm.” mondta majd elindult a lépcsőn. Pár perc múlva már ajtó felé sétált éppen akart kopogni, amikor kinyílt az ajtó.

„Éreztem, hogy jössz Pici láb.” nevetett Toph. „Gyere be!” Invitálta a szobába.

Aang belépett a szobába, majd leült az ágy szélére. „Toph…” kezdte.

„Mit akarsz Aang? Miért jöttél?” kérdezte miközben leült az egyik székre.

„Csak azt szeretném, hogy gyere vissza a házba. Szeretném, ha mindenki együtt ebédelne.” vallotta Aang.

„Minek menjek vissza, hogy Suki megint veszekedjen velem?” morgott miközben belefújt a frufrujába.

„Nem. Én azt akarom, hogy kibéküljetek.” felelte „Nem bírom, hogy nem tudtok egymás társaságában meg maradni.”

„Kérlek Aang! Muszáj ezt?” Nyavalygott.

„Igen Toph! Ha nem is lesztek barátnők, de legalább béküljetek ki, nem csak Sokka ha nem a többiek kedvéért is.”

„Cöhh... Rendben Aang, legyen! De amint vége az ebédnek én onnan eljövök.”

„Toph, ne legyél már ilyen. Féltékeny vagy?” kérdezte.

A földidomár elpirult, mert Aangnak valóban igaza volt. Valamilyen szinten féltékeny volt Sukira, hogy ő Sokkával volt. A lány már évek óta valamivel többet érzett a fiú iránt, mint egyszerű haverság vagy barátság. De úgy gondolta, ő sohasem érezne úgy a lány iránt, mint ő. Ezért inkább elnyomta magában az érzéseit. Bár ez tegnap nem sikerült, amúgy is azt is mondta, hogy ’Igen, szeretem őt.’. Toph rájött, hogy ez nagyon árulkodó volt az érzéseivel szemben.

„Nem dehogyis miért lennék az?” Vágta rá azonnal a fiú kérdésére.

„Hát akkor mi tart vissza? Gyere már Toph! Jó lesz nem lesz semmi sem.” mosolygott.

„Csak neked Pici láb! Csak neked!” nevetett majd megütötte a fiú vállát. Aki elkezdte dörzsölgetni, az új zúzódásának a helyét. „De akkor menjünk!” mondta majd kilépett az ajtón.

A két idomár hamarosan már az utcán sétált. Aang megtörte a kicsit hosszúra sikeredett csendet.

„Szóval… te tényleg szereted Sokkát?” kérdezte kertelés nélkül.

Tophnak kihagyott a szíve egy ütemet. A szája azonnal mondta volna, hogy igen, de rászólt magára, és inkább mást válaszolt.

„Hát… mint egy barátot.”

„De nekem úgy tűnik te ezt tegnap máshogy gondoltad.” nézett rá furcsán a lányra.

„Az csak úgy jött.” kuncogott erőltetve. „Amúgy is miért érdekel ennyire ez téged?”

„Semmi… semmi…”

„Aang. Tudom, hogy hazudsz! Mondd el az igazat!”

„Hát tegnap a fiúkkal arról beszéltünk, hogy te mennyire gondoltad komolyan ezt a ’szeretlek’ szót.”

„Ez most komoly? Rólam beszéltetek? Ennyire érdekes lennék?” nevetett.

„Hát Toph igazából, téged a legnehezebb kiismerni. Az igazat megvallva ennyi év után néha még én sem tudom, meg mondani, hogy mit érzel vagy ilyesmi.” mondta tárgyilagosan Aang.

„Óm szóval én ilyen kiismerhetetlen vagyok.” mondta a lány sejtelmesen.

„Hát igen.” nevetett Aang. Lassan megérkeztek a házhoz. Aang kinyitotta az ajtót majd előre engedte a lányt. A nappaliban mindenki örült, hogy Toph is itt van. Suki lassan odasétált a lányhoz majd nagy nehezen megszólalt. A többiek közben figyelték őket. A fiúk már készek voltak arra, hogy két lányt szét kéne szedni, ha véletlenül hajba kapnának.

„Toph… én… sajnálom a tegnapi napot. Elvetettem a sulykot. Nem kellett volna így beszélnem veled.” sóhajtott egy mélyet. „Te csak védted Sokkát.” mondta miközben lehajtotta a fejét.

„Suki… én is… sajnálom, hogy ilyen dolgokat vágtam a fejedhez. De tudod, hogy engem érzékenyen érint, ha bántják a barátaimat.” mondta kedvesen mosolyogva.

A Gaang tagokat sokkoltál ezek a vallomások. „Szóval akkor most már megbékéltetek?” Kérdezte Katara.

„Gondolom igen.” motyogta Toph.

„Ahogy látom.” mosolygott Suki.

„Na, ez igazán jó hír!” Ugrott fel Sokka. „De most már tényleg együnk. Éhen halok!” Kiáltotta a fiú. Mindenki elkezdett nevetni. Az ebéd jó hangulatban telt. A délután hátralévő részét együtt töltötték, most már mindenki jól érezte magát egymás társaságban. Felemlegették a rég múlt időket, hogy hogyan győzték le az egykori a Tűz Urát, hogyan teltek az új világban töltött első napok, hogyan alakult a következő éveik. Este megvacsoráztak majd elindultak lefeküdni. Hiszen másnap egy hosszú út vár rájuk a Déli Levegő-templom felé. Aang már látni akarta, szülőhelyét, kíváncsi volt rá, hogy mennyire alakult át.

----------------------------------------------------------------------------------------





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 69
Tegnapi: 311
Heti: 698
Havi: 4 310
Össz.: 156 108

Látogatottság növelés
Oldal: 4. könyv-Levegő
Avatar-Aang/Korra legendája - © 2008 - 2014 - aang-avatar.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: avatar aang legendája - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »